Fantasztikus Könyvtár

8. Miért a homo sapiens uralja az egész Földet?

2018. április 25. - Trigo

A homo sapiens csupán egy a természetben megtalálható számtalan állatfaj közül. Sőt, rendszertanilag csupán egy a homo, vagyis emberi nem számos ismert tagja közül. A homo sapiens ma uralja a Földet, míg a többi homo faj és alfaj tízezer évekkel ezelőtt kipusztult. Miért? Mi tette különlegesé a homo sapienst a többi főemlőshöz és emberfajhoz képest? - ezekre a kérdésekre keresi többek között a választ  Yuval Noah Harari izraeli sztártörténész könyve, a Sapiens - Az emberiség rövid története.

Ötszáz oldalban összefoglalni az emberiség teljes történelmét szép feladat. Harari afféle 21. századi Michel Foucault: nem saját szakkutatási tették, teszik híressé, hanem az, hogy nagyon kreatívan, és a francia gondolkodóhoz hasonlóan olykor erősen spekulatívan rendszerezi mások kutatásait, egységes narratívába illesztve egymástól gyakran messze eső területek - biológia, történelem, régészet, antropológia, genetika, stb. - eredményeit. Ráadásul elképesztően közérthetően és tisztán ír, egyáltalán nem kell szakmabelinek lenni a megértéséhez. Nem csoda, ha a népek zabálják a könyveit, állítólag maga Orbán Viktor is rajongója az izraeli vegán történésznek.

Harari figyelmeztet, hogy hajlamosak vagyunk a homo sapiens megjelenését lineáris fejlődés eredményének tekinteni, mintha a homo erectus, a neandervölgyi vagy az alig egy méter magas floresi ember ("hobbit") az emberré válás korábbi stációt jelentették volna. A valóságban ez nem így van: az anatómiáját tekintve a maival szinte teljesen megegyező homo sapiens több tízezer éven át élt a Földön párhuzamosan a többi homo faj egyedeivel, nagyjából úgy, mint ma a német juhász a spániellel és a kuvasszal, vagy a ló a szamárral.

Harari szerint a homo sapienst nem önmagában a nagyobb térfogatú agya, a nyelv- vagy az eszközhasználat ténye tette különlegessé az állatvilágban (az eszköz és nyelvhasználat is bizonyított például a csimpánzoknál), valamint az emberi nem többi fajához és alfajához viszonyítva, hanem az, hogy képesek vagyunk nagy tömegben és rugalmas módon (nem a hangyák előre programozott stílusában) is együttműködni. Például a neandervölgyi ember valószínűleg magányosan vagy kisebb csapatokban vadászott és gyűjtögetett, szemben a homo sapiensszel, amely jól szervezett nagy csoportokban is képes volt ugyanerre.

Legalábbis egy idő után, a homo sapiens ugyanis felfoghatatlanul hosszú ideig, megjelenését követően több mint kétszázezer évig az állatvilág egy eléggé jelentéktelen és fizikailag nem túl erős tagja volt. Valahol a tápláléklánc közepén helyezkedett el, jóval az olyan csúcsragadozók, mint például az oroszlán után. Harari (és az evolúciós pszichológia) szerint az ember pszichéje még sok tekintetben ehhez a már letűnt, nem túl dicső állapothoz alkalmazkodik, megmagyarázva ezzel sok félelmünket, sőt kegyetlenségünket is.

Mindezt a kognitív forradalom változtatta meg 70-30 ezer évvel ezelőtt. A homo sapiens képessé vált arra, hogy az állatvilágban egyedülálló módon rendkívül nagy mennyiségű információt osszon meg a fajtársaival a körülöttük lévő világról (tagolt nyelv) és a köztük lévő szociális viszonyokról (pletykálás). És ami még fontosabb: nem csupán leíró jelleggel használja a nyelvet, hanem képessé vált olyan dolgokról beszélni, történeteket tovább adni, amelyek nem léteznek a kézzel fogható, objektív valóságban, amelyek fikciók.

Harari tág értelemben használja a fikció kifejezést: fikció a vallás (egy csimpánz sosem adná oda a banánját az ígéretért cserébe, hogy majd a túlvilágon kap másikat), a mítoszok, de a jog, a pénz és az állam bármely formája, így a modern nemzetállam is. Az ilyen közmegegyezésen alapuló fikciók, az általunk generált új valóságok adják meg a lehetőséget az egymást személyesen nem ismerő egyedekből álló nagyobb csoportok, sőt tömegek együttműködésére egy közös cél érdekében. A fikció, ezek a közösen mesélt és közösen hitt történetek tették naggyá - és a többi állatfaj számára legtöbbször halálossá - az emberiséget. (Valami ilyesmiről beszélt Kisujj is a Trónok harcában, amikor arról elmélkedett: a Hét Királyság a valóságban nem több, "mint egy történet, amit addig meséltünk egymásnak, míg elfeledtük, hogy hazugság".)

A fikció feltalálásának is köszönhetően a nagy közös vállalkozásokra képes homo sapiens evolúciós léptékben mérve iszonyatosan gyorsan mászott fel a tápláléklánc csúcsára, formálta maga képére a környezetét, anélkül, hogy biológiájában, genetikájában lényeges változás történt volna. Harari szerint ráadásul a történelem előre haladtával a fiktív valóságok csak egyre fontosabbak lettek az emberiség életében, ma már ezek a fiktív, csak a képzeletünknek köszönhetően létező entitások, országok és vállalatok döntenek az objektív valóságban is létező dolgok, például az emberek, a természet, folyók és állatfajok léte vagy nem léte felől.

Ugyanakkor a könyv rámutat arra is, hogy az ember nem az elmúlt 150 évben kezdett bele a nagymértékű természetpusztításba. A "történetmesélő" homo sapiens hamar a Föld legpusztítóbb "ökológiai sorozatgyilkosává" vált. Miután mintegy 45 ezer évvel ezelőtt kikötött Ausztrália partjainál, ettől valószínűleg nem teljesen függetlenül hamarosan eltűnt a kontinens megafaunájának több mint 90 százaléka, az olyan hatalmas emlősökkel együtt, mint az erszényes oroszlán vagy a diprotodon. Ugyanez ismétlődött meg 800 évvel ezelőtt, amikor a maorik eljutottak Új-Zélandra: a szigetekre addig jellemző madárfajok 60 százaléka néhány száz éven belül kipusztult. Ennyit az (ős)ember és a természet harmóniájáról.

Nyilván nem függetlenül attól, hogy a szerző a vipasszaná meditációs praxis lelkes híve, a Sapiens - Az emberiség rövid története maga is úgy működik, mint egyfajta hosszas meditáció az emberi faj történetéről. Lehántja az illúziót, láttatni engedi a dolgokat, úgy, ahogyan valóban lehetnek. Élvezetes ismeretterjesztő (nem szaktörténeti vagy történetfilozófiai!) olvasmány, még akkor is, ha akad benne némi szenzációhajhász-attitűd, olykor nem is kevés. Hanem sok. Itt-ott a spekulációt is túltolja Harari, de összességében mindez megbocsátható, valamivel csak fenn kell tartani a nagyérdemű figyelmét sok száz oldalon keresztül.

(Egy tipp: a könyv angolul olcsóbban beszerezhető, mint a magyar fordítás)

A bejegyzés trackback címe:

https://fantasztikuskonyvtar.blog.hu/api/trackback/id/tr9913867176

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.