Fantasztikus Könyvtár

13. Az abortusz, mint morális probléma

2018. június 08. - Trigo

Az elmúlt hetekben a témában kiírt ír népszavazás miatt ismét fellángolt a vita itthon az abortusszal kapcsolatban. Egyes szerzők már remegnek előre a magyar szabályzás esetleges szigorításától, csodálatos vívmányként ünnepelve a magzatelhajtást, mások az életvédők oldalán állva jegyzik meg, hogy nagyon nincs minek örülni a népszavazás eredményét látva. Ebben a posztban egy (legjobb tudomásom szerint) új megközelítést vázolok fel az abortusz, mint morális probléma megítéléséhez.

Az abortusz kérdésével kapcsolatban alapvetően két álláspont létezik, az életvédő ("konzervatív") és döntéspárti ("liberális"), illetve harmadikként egyfajta "mérsékelt" viszonyulás, ami az első kettőnek az átmenete, kombinációja. Az életvédő álláspont legmélyén az az elképzelés áll, hogy a magzat a fogantatástól kezdve emberi lény.  John T. Noonan ezt úgy fogalmazta meg, hogy "ha emberi szülőktől fogantál, ember vagy". Az orvostudomány szerint a terhesség első heteiben a magzat még csupán sejttömörülés, amelyben fokozatosan alakulnak ki az emberinek tartott életfunkciók. Az életvédők viszont azt hangsúlyozzák, hogy lehetetlen orvosi értelemben meghatározni, pontosan mikortól számít a magzat emberi személynek. Ezért a legbiztonságosabb, ha a lehető legkorábbi időpontot, magát a fogantatást tekintjük az emberi élet kezdetének.

A döntéspárti álláspont általában kétféle érvet foglal magába. Az első szerint a nőnek erkölcsi joga van dönteni a saját testét érintő kérdésekben. Ez a jog szerintük erősebb, mint a magzat élethez való joga, amely csak potenciális, vagyis ugyan a magzat magában hordozza a személlyé válás lehetőségét, de még nem az, ellentétben az anyával. Tehát ha az anya élete veszélybe kerül a terhesség miatt, vagy akár valamilyen személyes, gazdasági, társadalmi ok miatt nem kívánja kihordani a magzatot, joga van a terhesség terminációjához. Az érv radikálisabb formája az a feminista szerzőkre jellemző álláspont, amely az abortusz bármiféle szabályzását a nők magánéletébe való beavatkozásnak értékeli. A második érv szerint az abortusz minden korban a születésszabályzás megkerülhetetlen eszköze volt, tilalma pedig súlyos következményekhez vezet, lásd Ceausescu Romániája. Létezik még az a vélemény is, amely szerint az abortusz az "alapvető emberi jogok" körébe tartozik. Miért is ne, hiszen az emberi jogok nem csakúgy lepottyantak az égből: emberi jog az, amit valamiféle konszenzusra hivatkozva annak nevezünk. Ez abból a szempontból viszont nem túl épületes érv, hogy a morális problémát egyáltalán nem oldja fel, csak az emberi jogok gránitszilárdságú  fala mögé tuszkolja.

Az abortusz jogi szabályzása számos országban, így Magyarországon is a "mérsékelt" álláspontot követi. Ez többnyire arról szól, hogy egyrészről elismeri a magzat élethez való jogát, de csak egy eléggé önkényesen meghúzott határtól kezdve (pl. 12. hét). Másrészt a határt megelőzően, és bizonyos körülmények fennállása esetén (az anya élete veszélyben, fogyatékosság, stb.) a mérsékelt álláspont szerint az abortusz elfogadható.

És akkor egy éles váltással térjünk át John Rawlsra. A Harvard politikai filozófiával foglalkozó egykori professzorát a 20. század legfontosabb elméleti szerzői között szokták emlegetni, mind a liberális, mind a szociáldemokrata társadalomelmélet fontos forrásként tekint munkásságára. Rawls onnan indít, hogy leszögezi: az egyének személyes képességei és tulajdonságai, valamint az ezek közti különbségek kizárólag a véletlennek köszönhetőek. Az egyéni tulajdonságokat, képességeket elméletben vissza lehetne ugyan vezetni a genetikai adottságokra vagy a társadalmi közegre (család, rokonok, tanárok, iskola, barátok, stb.), de mindez igazából lényegtelen. Ugyanis akármilyen okos vagyok, nem én választottam sem a genetikai kódomat, sem a családomat. Mindkettő szerencse kérdése. Akárcsak a sajátomnak gondolt sikereim és érdemeim, amelyek az eszemből fakadnak. (Ez a következményeit tekintve eléggé radikális gondolat az egyetemeken kívül nem lett túl népszerű az az "amerikai álom" hazájában. Obama egy 2012-es beszédben rawlsi szellemben azt mondta, hogy "ha sikeres vagy, nem magadnak köszönheted". Darabokra szedték érte.) De hogyan jön ez az abortuszhoz? Két bekezdés, és ígérem, kiderül.

Ha az egyéni érdem a puszta szerencse birodalmához tartozik, akkor a társadalmat nem szabad arra az elképzelésre építeni, hogy a jobbaknak (okosabbaknak, szorgalmasabbaknak, stressztűrőbbeknek,  magasabban iskolázottaknak, vonzóbbaknak, stb.) több jár - mondja Rawls. Kiket kell akkor támogatni? Kik legyenek a kedvezményezettjei az állami politikának, adórendszernek, újraelosztásnak? Rawls szerint az igazságos válasz a legkevésbé kezdeményezett réteg. Nem tesz hitet sem a kapitalizmus, sem a szocializmus mellett (1971-ben járunk, ekkor jelent meg A Theory of Justice című mára klasszikus műve), csak annyit állít, hogy a politikai-társadalmi-gazdasági berendezkedésnek ezt az elvet kell szem előtt tartania.

Számunkra a fontos ebből az egészből most az, hogy Rawls miként igazolja morális síkon a legszegényebbek támogatásának elvét. Mint mondja, az emberek politikai-társadalmi kérdésekben általában saját társadalmi státuszukat alapul véve döntenek. Ezért egy gondolatkísérletre hív: képzeljük el, hogy egy társadalom fele rabszolga, a másik fele szabad. Szeretnénk ebben a társadalomban élni, ha nem tudjuk, rabszolgának vagy szabadnak fogunk-e születni? A mögöttes gondolatmenet lényege, hogy ha az embereknek a tudatlanság leple ("veil of ignorance") mögül kell dönteniük politikai vagy társadalmi kérdésekben, kénytelenek saját vélt vagy valós társadalmi, vagyoni, politikai érdekeik helyett pusztán morális alapon választani. Rawls szerint, ha az embereknek anélkül kell dönteniük, társadalmuk a szegényeket vagy tehetősebbeket (pl. középosztályt) támogassa-e nagyobb erővel, hogy tudnák, ők maguk szegények vagy tehetősek, tiszta morális alapon a szegények támogatását fogják választani. 

Hasonló gondolatkísérletet alkalmazhatunk az abortusz kérdésére is. Képzeljük el egy pillanatra a helyzetet, hogy mindannyian 10-11. hetes magzatok vagyunk (mint ahogy egyszer voltunk is), egy olyan országban ahol 100 élveszületésre 31 terhesség-megszakítás jut (Magyarország, 2017-es adat). Anélkül, hogy tudnánk, egészségesnek vagy betegnek, nőnek vagy férfinak, tehetős vagy szegény, cigány vagy nem cigány családba, zseninek vagy Down-kórosnak fogunk-e születni, támogatnánk-e az abortusz lehetőségét? 

Komolyan, Budaházy Eddától függetlenül.

A bejegyzés trackback címe:

https://fantasztikuskonyvtar.blog.hu/api/trackback/id/tr1914029976

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.