Például azt, hogy a nem kormányzati (NGO, nálunk civil) szervezetek a szemünk előtt formálódó globális világbirodalom előmozdítói, és tevékenységük folyamatosan gyengíti a nemzetállamokat. De nem jobb a helyzet az emberi jogokkal, a multikkal és más hasonló multikulti dolgokkal sem.
Azt hiszem, megértettem, miért kedveli Orbán Viktor Yuval Noah Harari izraeli sztártörténész könyveit, akitől állítólag még találkozót is kért. Az emberiség történetét 500 oldalban összefoglaló, rendkívül olvasmányos 2014-es ismeretterjesztő bestsellert, a Sapiens - A Brief History of Humankind-ot olvasva több helyen is olyan szakaszokba futhatunk bele, amelyek kísértetiesen emlékeztetnek a kormányzati kommunikáció egyes elemeire.
Nézzük mit mond Harari. Szerinte jól kimutatható tendencia a történelemben, hogy az idő előrehaladtával az emberek egyre nagyobb hányada éli életét különböző birodalmak (olyan politikai entitások, amelyek egyszerre több kultúrát, népet és nemzetet tartanak uralmuk alatt) alattvalójaként. Mindez a politikai, gazdasági és kulturális egységesedés irányába mutat: a birodalmak a történelem során egyre nagyobbak, erősebbek és kulturálisan egyre inkább homogének lettek. A birodalmak terjeszkedését általában valamilyen univerzális ideológia segíti és hajtja előre, legyen az valamely nagy vallás vagy más eszme, például az univerzális emberi jogok fikciója. (Hogy Harari mit ért fikció alatt, lásd a korábbi bejegyzésemben)
A 21. században a nemzetállamok teljesen visszaszorulóban vannak, mivel egyre többen gondolják úgy világszerte, hogy a politikai hatalom forrásának nem egy adott népnek vagy nemzetnek, hanem az egész emberiségnek kell lennie, és a politika egyik legfontosabb feladata a teljes emberi faj érdekeinek és jogainak védelme - mondja Harari. A nemzetállami világrendben ez nem volt így, az angol, francia, svájci vagy osztrák politikusnak kizárólagos feladata az angol, francia, svájci vagy osztrák állam és emberek érdekeinek képviselete - akár a többiek kárán is. Ráadásul Harari szerint az egységes világbirodalom irányába hatnak az olyan globális problémák, mint a klímaváltozás is, amelyet lehetetlen nemzetállami szinten megoldani.
Ma a világ ugyan még politikailag fragmentált, a nemzetállamok már nem képesek teljesen önálló gazdaságpolitikát folytatni (globális kapitalizmus), háborút indítani vagy viselni kizárólag saját érdekeik szerint (nemzetközi jog), vagy akár teljesen a saját tetszésük szerint alakítani saját belpolitikájukat. Ugyanis a nemzetállamok egyre védtelenebbek a globális pénzügyi machinációkkal, a multinacionális vállalatok érdekérvényesítésével, a nem kormányzati szervezetek tevékenységével szemben. Ma egy nemzetállamnak meg kell felelnie a nemzetközi pénzpiacok és a globális közvélemény kívánalmainak. A tőke, a munka és az információ irtózatos erejű hullámai alakítják át a világunkat, tekintet nélkül a határokra vagy az egyes államok véleményére - fogalmaz Harari.
Az izraeli történész szerint az új globális birodalom már épülőben van, etnikailag/nemzetileg kevert elitjét - hasonlóan a késő-római birodaloméhoz - csak a közös, globalizált kultúra és érdekek kovácsolják össze. Az értelmiségnek mindenütt választania kell: vagy lojális marad saját népéhez és államához, vagy a globális birodalom érdekében ténykedik. Harari azt mondja, egyre többen csatlakoznak a birodalomhoz.
Arra, hogy mindez miként csapódik le a Fidesz környékén, íme példaként a szebb napokat is látott Békés Márton pénteki cikke, aki szerint "az antidemokratikus hatalomváltásokat korunkban egyre kevésbé a pacifikált katonák, mint inkább az agresszív +civilek+ hajtják végre", a "stratégia" pedig "információs fölényt szerzeni, diszkurzív többséget létrehozni, narratív hatalmat építeni, főként a morális nyomásgyakorlás fokozásával". Békés szerint ezért "minden Soros-NGO nemzetbiztonsági kockázatot jelent, mivel a nemzetállammal ellenséges, külföldi érdekeket képviselő ügynökszervezetként működik [...] A végső cél nem más, minthogy a +nyitott társadalom+ lezárja a nemzetállamok korát".
Nem tudom, hogy Orbán Viktor hisz-e mindebben, vagy csak politikailag jól eladhatónak tartja, ezért merít Harari gondolataiból saját narratívájához. Az biztos: minden megszólalásával a nemzetállami forma védelmezőjeként lép fel, miközben folyamatos háborút visel a globalizáló tendenciákkal szemben. Az ellenséget narratívájában a nemzetállami formát támadó Soros György és civil szervezetei, valamint Brüsszel személyesíti meg. Olyan messze persze nem megy a miniszterelnök Hararit követve, hogy ellenségesen lépjen fel a Magyarországon jelenleg igencsak megbecsült multinacionális vállalatokkal vagy a globális tőkével szemben is. Vagy mert nem hisz az egészben, vagy mert belátja, hogy egyszerre nem viselhet túl sok fronton háborút. Esetleg hisz a kiépülő globális birodalomban, és tudja, hogy nem nyerhet, éppen ezért igyekszik akkora politikai-gazdasági tőkét felhalmozni, amellyel ő vagy utódai jó alkupozícióban tárgyalhatnak az átállásról. Ha így van, talán nem is számol rosszul: egy új birodalomnak elvégre mindig szüksége van a helyi erős emberekre.
