A "Péterek nemzedéke" ma talán legkevésbé ismert szerzője Lengyel Péter. Pedig a kritika egy szinten emlegeti a "többiekkel", Nádassal, Esterházyval, 2010-ben megkapta a Kossuth-díjat is. Lengyel Péter azonban 25 éve nem jelentetett meg új könyvet, hosszú ideig interjút sem adott. Alakját ezért egyfajta titokzatosság veszi körül, ami az elmúlt években egyre inkább felejtésbe fordult. Nemrég azonban ismét felbukkant, és ez jó alkalom arra, hogy elővegyük a Mellékszereplők című regényét.

A Mellékszereplők tíz év késéssel jelent meg 1980-ban. Betiltották. Hogy mi lehetett a cenzúra problémája a könyvvel? Nehéz megmondani*, mert a Mellékszereplők nem rendszerellenes regény. Vagy legalábbis nem úgy. Szereplői nem kifejezetten a rendszer áldozatai, nem forradalmárok, igaz olykor disszidálnak. (De néha vissza is jönnek.) Bennszülöttként teljesen természetesnek, magától értetődőnek tekintik a kommunista pártállami valóságot. Ennek a valóságnak a része persze 1956 is - valahol itt rejtőzhetett a betiltás mozgatórugója. Az, hogy mennyire nyomorúságos, rút hely volt az 1950/1960-as évek Magyarországa, teljesen mellékesen derül csak ki, ahogy a főhős Madaras emlékezetének feltárásában egyre messzebb jutunk.

Madarasról egyébként sokáig alig tudunk meg valamit, a középpontban nem ő, hanem főiskolai barátai, ismerősei állnak, az egymással összegabalyodó, alig kibogozható életük. Egy apátlan, anyátlan nemzedék keresi a helyét a világban, törtet és kallódik, próbál megkapaszkodni, vagy éppen csak megúszni mindent. A felnőtté válás ára végül a jóvátehetetlen elhidegülés egymástól, az évtizedek múltán is sajgó apró sértések, az érzés, hogy reménytelenül adósai vagyunk életünk egy-egy mellékszereplőjének, akiket elkoptatott mellőlünk az idő, a távolság vagy a dolgok megszokott, könyörtelen rendje. 

Remek könyv, kutassátok fel, amíg még van elérhető példány, és nem 10 ezerért adják antikváriumban, mint Gion Nándor regényeit.

* Talán a betiltásban szerepe lehetett annak is, hogy egy diktatúra, hiába állítja magáról az ellenkezőjét, sosem következetes. Mindig a Nagy Közös Cél - például a szocializmus építése - felé tör, azonban ez a mozgás minden esetben gellert kap a nomenklatúra ilyen-olyan rangú funkcionáriusainak egyéni érdekein, a nagy közös cél részének hitt következetlen döntésein. Lengyel regénye első körben talán pont egy ilyen kontraproduktív döntés miatt nem jelenhetett meg. Kontraproduktív, hiszen mivel betiltották, majd mégis engedték kiadni, mindenki úgy olvasta, hogy kereste benne a betiltás okát. Vagyis rendszerellenes szöveg lett belőle, még ha eredetileg nem is annak készült.