Az olvasónak per definitionem igaza van, még akkor is, ha nincs igaza. (EP)

Fantasztikus Könyvtár

Fantasztikus Könyvtár

19. Miért értelmetlenek az erkölcsi kérdésekről szóló vitáink?

2018. szeptember 07. - Trigo

Tegye fel a kezét a kedves olvasó, aki az elmúlt pár évben akár egyszer is képes volt meggyőzni valakit a saját igazáról valamilyen erkölcsöt érintő kérdésben, legyen az a meleg házasság, abortusz, nők elleni erőszak, eutanázia, halálbüntetés vagy a menekültek befogadása/be nem fogadása. Gyanítom, hogy kevesen vannak ilyenek. Vajon miért? Tényleg értelmetlenek az erkölcsi kérdésekről szóló vitáink? És ha igen, miért próbálkozunk vele mégis újra és újra?

Képzeljük el, hogy egy kataklizma után, amelyért a tudományt teszi felelőssé a közvélemény, elpusztítják a tudományos műveket, szerte a világon bebörtönzik és kivégzik a tudósokat. Hosszú évekkel később ellenmozgalom indul a barbárság ellen, amely hatalomra jutva megpróbálja visszaállítani a tudomány eredeti rangját. A régi tudománynak azonban addigra csupán fragmentumai élik túl a módszeres pusztítást. A tudósok új generációja ugyan használja a fennmaradt régi fogalmakat, ám azok valódi jelentése szükségszerűen torzult az értelmet meghatározó kontextus elvesztése miatt. Bár itt-ott születnek kisebb eredmények, az „új tudomány” csupán képmása lesz a régi, valódi tudománynak, rendszerezhetetlen halmaza a töredékszerű tudásoknak, amelyek viszonyát egymáshoz képtelenség tisztázni. Mindezt ráadásul az új tudósok észre sem veszik, hiszen nem tudják, mit vesztettek el. Tovább használják a régi fogalmakat, tovább imitálják a tudományos kutatást és diskurzust, ám a tudomány fejlődése megreked, a jelenségek magyarázatában - racionális alap híján - egyre hangsúlyosabb lesz az irracionális elem.

Ezzel a példával indítja Alasdair MacIntyre Az erények nyomában című, eredetileg 1981-ben megjelent, mára klasszikus könyvét. A 89 éves skót gondolkodó tudományos pályája az 1950-60-as években a keresztény neveltetése ellenére eléggé keményvonalas marxistaként indult, könyvet is írt arról, miért jobb világmagyarázat a marxizmus a kereszténységnél. Ma azonban világszerte az egyik legnevesebb katolikus és felvilágosodás-ellenes filozófusként ismert.

article_5a676ca13fb1b.jpg

Vissza az új tudományos példához: MacIntyre szerint valami hasonló kiüresedés történt az erkölccsel is. A legkézzelfoghatóbb tünete ennek, hogy képtelenek vagyunk széleskörű egyetértésre jutni a legtöbb, valamilyen morális kérdést is érintő témában. Ilyen például az abortuszról szóló sok évtizedes közéleti vita. Itt az egyik oldal nagyjából azzal érvel, hogy erkölcstelen kioltani egy emberi életet, legyen az hat hetes vagy hét éves, stb. A másik oldal legtöbbször a nők saját teste feletti önrendelkezési jogát tekinti megkerülhetetlennek. A két érvelés elemei azonban köszönő viszonyban sincsenek egymással, logikailag egyik sem tudja kioltani a másikat, ezért a racionális párbeszéd gyakorlatilag lehetetlen a kérdésről. Mindenki saját előzetes elképzelése, beállítódása, esetleg élettapasztalata alapján helyezkedik egyik vagy másik álláspontra -  csupán imitáljuk a racionális vitát. Ugyanez a helyzet a halálbüntetés, az eutanázia, migráció, stb. esetében is. MacIntyre ezt nevezi az emotivizmus kultúrájának.

Az emotivizmus a 20. századi első felének, közepének népszerű filozófiai áramlata volt, egyik legismertebb képviselője Charles Leslie Stevenson (1908–1979), aki úgy gondolta, hogy az erkölcsi ítéleteknek nincsen semmiféle leírható racionális alapja, kizárólag érzelmi beállítódásokat fejeznek ki morális fogalmakba csomagolva. Amikor azt mondom, hogy "ez jó", az csupán annyit jelent: "nekem ez tetszik, úgy hogy csináld ezt". A "rossz" jelentése csupán az, hogy "nekem nem tetszik, ezért ne csináld ezt". (Ezt nevezik hurrah/boo elméletnek). Könnyen belátható, hogy ha ez igaz, akkor az erkölcsnek nincs semmi értelme. Stevenson nem is aratott osztatlan sikert az elméletével: amikor a negyvenes évek közepén megírta az erről szóló munkáját, gyakorlatilag kirúgták a Yale Egyetemről. Az emotivizmus, mint filozófiai áramlat mára többnyire érvényét vesztette, ám MacIntyre szerint ez semmit nem változtat azon, hogy lényegében a legtöbbször ma is emotivista módon gondolkodunk, miközben valamiért mégis szükségesnek érezzük, hogy úgy tegyünk, mintha bármilyen etikai kérdésben is képesek lennénk meggyőzni egymást racionális érvekkel.

Nem volt ez mindig így. MacIntyre a felvilágosodás programjának kudarcát hibáztatja az erkölcs körüli zavar kialakulásával. Lássuk, hogy miért. A klasszikus arisztoteliánus etika, amelynek keresztény tartalommal bővített változata egészen a korai felvilágosodásig meghatározó volt Európában, azon az alapon állt, hogy 1) az ember racionális lény, és 2) fundamentális ellentét van „az ember, ahogyan épp van”, és „az ember, amivé lehetne, ha megvalósítaná lényegi természetét” között. Utóbbi állapot elérése a racionális emberi élet célja, telosza. 3) Az etika az a racionális észen és tapasztalaton nyugvó tudomány és praxis, amely az erények vagy isteni törvények felmutatásával, valamint a hibák vagy bűnök tiltásával megfelelő eszközkészletet nyújt ahhoz, hogy az ember eljusson az első állapotból a másodikba, ahol élvezheti a teljességet, a racionális boldogsággal járó jót.

wearewhatwerepeatedlydo_excellencethenisnotanactbutahabit.png

A felvilágosodás azonban élesen szembefordult az arisztotelészi hagyománnyal, mivel úgy vélte, hogy az ész semmit nem tud mondani az emberi élet céljáról, csak eszközökről képes beszélni, és az objektív világról, amely a fizikai vizsgálódás tárgya lehet. Pascal, Hume, Kant, Diderot és Kierkegaard bár különbözőképpen gondolkodtak az emberi természetről, de mind elvetették a gondolatot, hogy az embernek van olyan lényege, amely egyben célját is meghatározza. Ha viszont nincs lényegi emberi természet, nincs elérendő emberi telosz, racionális alapját veszíti az etika, amely immáron nem több, mint „kontextusuktól megfosztott parancsok egy készlete”. Mint az új tudomány a fenti példában. Valamennyire érzékelték ezt a felvilágosodás gondolkodói is, ám az új racionális alap kijelölésére törő próbálkozásaik – köztük a kanti maximák, így „a másik személy sosem lehet eszköz, csak cél” elve (miért is ne lehetne?) – kudarcot vallottak. 

MacIntyre szerint a ma alkalmazott erkölcsi ítéletek tehát nem azért terméketlenek, mert eleve nem lehet racionális gyökerük (mint ahogy Stevenson gondolta), hanem azért, mert puszta nyelvi maradványai, lényegi tartalmuktól megfosztott eltorzult képmásai a klasszikus arisztotelészi-teista (keresztény) hagyományra jellemző etikai ítéleteknek.

Hogy létezik-e innen kiút? A következő posztban ez is kiderül.

A bejegyzés trackback címe:

https://fantasztikuskonyvtar.blog.hu/api/trackback/id/tr8114224095

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

TSandor Toth 2018.09.07. 15:00:04

Nem az erkölcs van kiüresedve hanem az erkölcs nem egy megfogható mondjuk matematikai kategória. Nincs olyan, hogy a dolgok eddig erkölcsösek innnetől pedig erkölcstelenek. Minden ember húz magában egy (erkölcsi)határt és azon a határon belül mozog míg az kényelmes és elviselhető számára. Abortusz. Mi az a pont amíg nem számít gyilkosságnak? Egy két hetes és 4 óra 22 perces embrió abortálása még nem számít annak de ha 3 óra 16 perccel "idősebb" akkor már igen? Persze fel lehet okokat sorolni, hogy miért engedélyezzük mégis az abortuszt(nemi erőszak, súlyos betegség stb) de a gyilkosság tényén ez semmit sem változtat. Az gyilkosság tényét az elszenvedő szemszöge határozza meg. Az ő szemszöge igenis egyértelművé teszi a gyilkosság tényét. Az nem változtat semmin, hogy az illetőnek nincs személyi száma, születési anyakönyvi kivonata stb.

s 2018.09.07. 16:15:33

@TSandor Toth: "az erkölcs nem egy megfogható mondjuk matematikai kategória"
Az embernek az élete során sokkal több mindenre kell valamilyen választ adnia, mint ami beleférne bármelyik tudományterület jól átgondolt és racionálisnak tűnő keretei közé. Az ezekre a kérdésekre adott válaszok - amik szükségképpen nélkülözik a részletekben történő hiábavaló elveszést - jelenthetik az erkölcsöt. Dolgoknak az elfogadása, mindenféle magyarázat nélkül. Majdnem olyan, vagy esetleg pont olyan, mit a tudományokban az axiómák.

TSandor Toth 2018.09.07. 16:41:52

@s: Na igen de pontosan ez miatt ugyan beszélhetünk erkölcsről de az mindenkinél mást jelent, jelenthet. Kb olyan mint az izlés, mindenkinek más. Biztosan lesznek egybeesések de,bár a nagy számok törvényei alapján akár két egyforma is lehet, azért ez nem túl valószínű. Ezért érzem azt, hogy hiábavaló bármiféle uniformizálása az emberi lény bármely aspektusának. Ugyanakkor természetesen talán lehetne az emberiség úgymond erkölcsi minimumáról vagy legkisebb közös többszöröséről beszélni és azt elfogadni -szavaiddal élve-elfogadni mindenféle magyarázat nélkül. Hozzátenném még, hogy az erkölcs mindig közösség formáló ugyanakkor a közösség erkölcsformáló volt, van és lesz. Ebbe az erkölcsformálásba próbáltak valamiféle tudományos utat vágni például filozófusok és nemtudományosan írók ,költők és más csepürágók több kevesebb sikerrel. Az erkölcs az ami azért így vagy úgy végigkísér bennünket az emberi eszméléstől a halálig mely idő alatt sosem volt kétszer ugyanolyan az erkölcsünk.

s 2018.09.07. 16:58:47

@TSandor Toth: Valóban, az erkölcs sokkal inkább kulturális örökség, mint bármi egyéb. Napjainkban ez látványosan szembeötlő a kommunikációs technológia vívmányai következtében. Tudunk más társadalmak berendezkedéséről, a becsületgyilkosságokról, régi korok emberáldozatairól, és sorolhatnám vég nélkül. Ezek az elzártan fejlődő társadalmak miatt alakulhattak így. Ma, amikor - Teller szavaival élve - a világ egy nagy falu, már kezdenek eltűnni ezek a különbségek, még ha lassan is.
Szerintem az emberiség közös erkölcsi nevezőjének megtalálására a legnagyobb esélye az etológusoknak van. A főemlősök kutatása során számos olyan viselkedésmintát fedeztek fel, amik a későbbi emberi társadalmakban is felbukkantak. Meggyőződésem, hogy az erkölcs biológiailag meghatározott. Létezik az objektív JÓ, ami az egyénnek és a közösségnek is jó. Ennek a végső alapnak kellene összekötnie a ma élő összes embert, megszabadulva az idők során rá ülepedett babonáktól, társadalmi szokásoktól és egyebektől, aminek talán a maga idejében lehetett időleges funkciója, de mára minden bizonnyal értelmét vesztette.

TSandor Toth 2018.09.07. 17:42:32

@s: OK! Tételezzük fel, hogy létrejön a nagy ERKÖLCSI MEGEGYEZÉS és mindenkinek ugyan arra a rugóra bocs erkölcsre jár az agya. Mit nyernénk? Kiürülnének a fogdák, börtönök megszünnének a háborúk mindenki békében élne mindenkivel. Mit veszítenénk? Nem vitatkoznánk ezért nem is érvelnénk, valójában megszünne a verseny bárki és bárki között és szinte biztosan egy lennénk a több milliárd ugyanolyan beprogramozott robotból. Lássuk be azért ennek jó esélye lenne. Ezért úgy vélem, a cél-egy mindenki által vállalható és betartott alap erkölcs- nemes de kivitelezhetetlen. Matematikai hasonlatot kicsit átköltve : a párhozamos egyenesek a végtelenben találkoznak. De csak ott! Törekedjünk megtalálni a közöset, de ne akarjuk a mienket másra ráerőltetni. Nehéz azt megmondani melyek azok az erkölcsi tanítások amelyek "mára értelmüket vesztették". Izmusok, politikai irányzatok jönnek-mennek a technika egyre fejlődik de az emberi erkölcs nem változott túl sokat. Ugyan olyan esendőek vagyunk mint a felmenőink voltak és a leszármazottaink lesznek. Azonban ha mindenképp alaperkölcsöt választanék a 10 parancsolatot választanám. Zsidóknak és keresztényeknek ez az alaperkölcs már több ezer éve. Egyszerű és tömör. Hatékonyságról ne beszéljünk.

csakférfi 2018.09.07. 20:32:29

@TSandor Toth:
Tudom hogy nem telefon....de.

" Azonban ha mindenképp alaperkölcsöt választanék a 10 parancsolatot választanám."

Ez igaz. Az első hármat kivéve. Mivel nem hiszem hogy van isten. Anno keresztény voltam.
Ez az alap a társadalmi és egyéni együttélés terén.
Ezzel ellemben....pénz=erkölcs.
Ha majd az utódaink a pénzt mint eszközt ,elavultnak és túlhaladottnak tartják. Ezáltal mint bármire átváltható tárgy....nem fog létezni,akkor marad az erkölcs.
Ez a jövő.
Hogy biorobotok lennének?
Bizonyosan nem.
Az erkölcsben meghatározott viselkedési sémák nem a mindennapjaink minden percére vonatkoznak.
Ezen kívül rengeteg elfoglaltság van ami szinessé és egyedivé tesz bennünket.
Ez a jövő. Ezt várják oly sokan.

TSandor Toth 2018.09.07. 20:52:48

@csakférfi: nem úgy néz ki de ez telefon. A pénz nem erkölcs és Te nem voltál keresztény. Tévúton jársz. A pénz eszköz. Pénze nem mindenkinek van de erkölcse igen. Mi erről elmélkedtünk. Amúgy meg jóéjszakát!

csakférfi 2018.09.07. 21:06:55

@TSandor Toth:
Értem.
Az erkölcsi útmutatásait betartom.
Mármint a tízparancsolatnak.
Csak nem hiszek.
Voltam "keresztény" amikor hittem hogy van isten.
Erről nem szeretnék vitát.
Sértegetni sem akarlak. Nem is annak szántam Ezért a kijelentésed miszerint "Te nem voltál keresztény. Tévúton jársz. " kijelentésed hamis. Feltételezéseken alapul.
A "pénz=erkölcs" idézetet azért írtam mert az erkölcsőt felül írja a pénz szeretete.
Ami az erkölcsben a "szeretem" kontexusban értendő.
Persze hogy féligazság.Nekem.
Ezt én is tudom.
Elnézést ha megsértettelek!

TSandor Toth 2018.09.07. 21:14:42

@csakférfi: dehogy sértettél, semmi baj. Amit fentebb írtam most is vallom:"Törekedjünk megtalálni a közöset, de ne akarjuk a mienket másra ráerőltetni". Ez igaz véleményre, erkölcsre és kifene tudja még mi mindenre.

csakférfi 2018.09.07. 21:18:02

@TSandor Toth:
:)
Nyomós okom volt a "pálfordulásra".
Mindazonáltal Neked is Jó éjszakát!
:)

kiskutyauto 2018.09.07. 22:08:48

Amíg egyszer s mindenkorra nem bizonyítja vagy nem cáfolja az emberi tudomány a misztikus, nagybetűs létkérdéseket, mint Isten, túlvilág, igazság stb....amíg ezekben csak hinni lehet vagy nem hinni, addig feleslegesek az erkölcsi viták... mivel azok az ilyen kérdésekre alapszanak, mint világnézet ugyebár... erről szól a konzervatív és liberális ellentét....ilyen egyszerű

csakférfi 2018.09.07. 23:04:53

@kiskutyauto:
Nagybetűs létkérdés?
Bizonyíték?
Tudomány?
Hmmmm..........

"Ha bölcs hall az út-ról, megragadja és megőrzi; ha tudós hall az út-ról, megtartja, majd elveszíti; ha okos hall az út-ról, nem győz nevetni; és nem erről az út-ról esik szó, ha tán megérti. A régi vers ezért mondja: „A fényes út sötétnek látszik, az út-on járó eltűnni látszik, az egyenes út tévútnak látszik, a magas erény szakadéknak látszik, a nagy tisztaság szégyennek látszik, a hatalmas erény kevésnek látszik, a növekvő erény lopásnak látszik, a szín-igazság hiánynak látszik. A végtelen négyszögnek egy szöglete sincsen, a végtelen edény készen soha sincsen, a végtelen zengésnek hangja nincsen, a végtelen képnek formája nincsen.” Az út rejtett és neve nincsen. Egyedül az út vezet és célba fut."
Lao Ce

:)

csakférfi 2018.09.07. 23:15:50

@kvadrillio:
"Rang, vagy élet: melyik főbb? Kincs, vagy élet: melyik több? Szerzés, vagy vesztés: melyik túlélhetőbb? Aki sokat szerzett, sokat vesztett; aki sokat gyűjt, több kárt szenved. Aki megelégszik, kudarc nem éri, aki megtorpan, veszély nem éri, a maradandóságot éli."
Lao Ce

"71Jobb a hírnév a drága olajnál, és a halál napja a születés napjánál. 2Jobb olyan házba menni, ahol gyászolnak, mint olyanba, ahol mulatnak, hiszen így lesz vége minden embernek. Szívlelje meg ezt, aki él! 3Többet ér a bánat, mint a nevetés, ha a szomorú arc mellett jobbá lesz a szív. 4A bölcsek a gyászolók házára gondolnak, az ostobák pedig a vigadozók házára. 5Jobb a bölcsek dorgálását hallgatni, mint ha az ostobák énekét hallgatja valaki. 6Mert olyan az ostoba nevetése, mint a tövis ropogása a fazék alatt. Ez is hiábavalóság! 7Az elnyomás oktalanná teszi a bölcset, és az ajándék megrontja a szívet"
Salamon A Prédikátor könyve.

Rámegy az életed öregem erre a "sok igazságtalanságra".

Omnilox 2018.09.07. 23:30:49

"És ha igen, miért próbálkozunk vele mégis újra és újra?"

Hát engem ez érdekelne a leginkább. Mert valóban így történik, velem is, de az okát még csak részben sikerült felismernem.

csakférfi 2018.09.07. 23:52:06

@Omnilox:
Mert félsz a masik embertől akinek nem az az "erkölcse" mint Neked.
Az ember nem szeret félni.
"Üss vagy menekülj."
Bölcs a természet.....az evolució.
Ezért kellene egységes erkölcs.
Amit mindenki betart. Mivel nincs....sot abban sem tudunk megegyezni mi az egyáltalán.....így marad a félelem a másik embertől.
Ez gyalázat.
Nem civilizáció.
Csak szeretnénk.
Sajna.

math0 · http://ateistaklub.blog.hu 2018.09.08. 10:53:10

1) Az emotivizmus igaz, és a felvilágosodásnak volt igaza.

2) Arisztotelésznek nincs igaza

3) Mindez szépen megmagyarázza mindazt a jelenséget, ami a cikkben szerepel.

4) Se a bloggernek, se MacIntyre-nek nincs egyetlen érve sem:

Az erkölcs, és az "élet értelme" szubjektív kérdés, nincs igazság, nem lehetséges róla racionális vita. Minden vita mások megváltoztatásáról, manipulációról szól, nem pedig az igazságról.

ateistaklub.blog.hu/2013/10/15/etika_isten_nelkul_isten_etika_nelkul
ateistaklub.blog.hu/2016/02/15/mi_a_nehez_az_elet_ertelmeben

math0 · http://ateistaklub.blog.hu 2018.09.08. 11:04:32

@s: a homo sapiens közös viselkedésmintáit megtalálni érdekes tudományos dolog, meg talán még tanulsága is van, de olyan nagy katarzist ne várjál tőle, elvégre ezek a minták azok, amelyeket nagyjából úgyis betartunk! nagy változás nincs abból, hogy ezt tudatosítjuk.

math0 · http://ateistaklub.blog.hu 2018.09.08. 11:06:05

@TSandor Toth: "talán lehetne az emberiség úgymond erkölcsi minimumáról vagy legkisebb közös többszöröséről beszélni és azt elfogadni "

ha erkölcsi minimumról beszélsz, annak az lehet a jelentése,hogy az, amit mindenki elfogad. ezt még egyszer elfogadni értelmetlenség, nem változtat semmin.

math0 · http://ateistaklub.blog.hu 2018.09.08. 11:07:23

@s: "Az embernek az élete során sokkal több mindenre kell valamilyen választ adnia, mint ami beleférne bármelyik tudományterület jól átgondolt és racionálisnak tűnő keretei közé. Az ezekre a kérdésekre adott válaszok - amik szükségképpen nélkülözik a részletekben történő hiábavaló elveszést - jelenthetik az erkölcsöt."

Az embernek élete során sok mindenről kell döntenie, de semmi nem írja elő, hogy minden embernek ugyanúgy. Így eme döntésk jelenthetik eme ember erkölcsét, de nem AZ ERKÖLCSÖT.

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2018.09.12. 11:24:11

„A dialógusban, mely annyira szükséges a laikusok és a katolikusok között, nekünk keresztényeknek nagyon kell ügyelnünk arra, hogy hűségesek maradjunk ehhez az alapvonalhoz: olyan hitben élünk, amely a Logoszból, a Teremtő Értelemből származik, ezért ez a hit nyitott mindenre, ami valóban ésszerű. De ezen a ponton, hívő minőségemben szeretnék egy javaslatot tenni a laikusoknak. A felvilágosodás korában megpróbálták értelmezni a lényeges erkölcsi normákat, s azt mondták, ezek akkor is érvényesek volnának, ha nem létezne Isten (esti Deus non daretur). A felekezetek szembenállása és az istenképet elhomályosító válság közepette megpróbálták a legfontosabb erkölcsi értékeket távol tartani az ellentmondásoktól, s olyan evidenciát kerestek számukra, amely függetlenné teheti őket a sokféle megoszlástól és a filozófiák és vallási felekezetek bizonytalanságaitól. Így akarták biztosítani az együttélés, s általánosabb értelemben az emberiség alapjait. Akkor ez lehetségesnek látszott, mert a kereszténység által megteremtett nagy alapmeggyőződések nagyrészt ellenállóak voltak és tagadhatatlannak látszottak. De ez többé nincs így. Egy ilyen bizonyosság keresése, mely kétségbevonhatatlan volna minden különbség fölött, kudarcba fulladt.

Még Kant valóban nagyszabású erőfeszítése sem volt képes megteremteni a szükséges, közös bizonyosságot. Kant tagadta, hogy Isten megismerhető volna a tiszta ész területén, ugyanakkor úgy állította be Istent, a szabadságot és a halhatatlanságot, mint a gyakorlati ész követelményeit, melyek nélkül, logikusan, számára sem volt lehetséges semmiféle erkölcsi cselekedet. A világ mai helyzete miatt nem gondoljuk-e, hogy igaza lehetett? Más szavakkal azt szeretném mondani, hogy a végletekig vitt kísérlet, hogy az emberi dolgokat teljesen Isten nélkül alakítsuk, egyre inkább szakadék szélére visz bennünket, az ember teljes pusztulása felé.

Meg kellene tehát fordítanunk a felvilágosodottak axiómáját: annak is, akinek nem sikerült megtalálnia az utat Isten elfogadására, meg kellene próbálnia úgy élnie és úgy irányítania az életét, mintha Isten létezne, veluti si Deus daretur. Már Pascal ezt a tanácsot adta nemhívő barátainak; s ez az, amit tanácsolni szeretnék ma is barátainknak, akik nem hisznek. Ezáltal senkit nem korlátozunk a szabadságában, hanem minden dolgunk megtalálja azt a segítséget és kritériumot, melyre sürgősen szükségük van.”

(Ratzinger, J.: A kultúrák válsága. Előadás Bassanóban, a „Scuola e cultura cattolica" díj átvételekor 1992. In: Benedek Európája a kultúrák válságában. Szent István Társulat, Bp., 2005, 50.-53. p.)
süti beállítások módosítása